Ismét feldolgoztam egy korábbi Jupiter-felvételemet. A felállás SW 150/750, EQ3, Barlow lencsék, Scopium – az eredmény pedig az Európa tisztán kivehető árnyéka. Ha nem lett volna -2 fok, talán az Ió árnyékát is bevárhattam volna.
Androméda, Orion, Perszeusz
M42 – A Nagy Orion-köd
Ismét a csillagokra fordítottam teljes huszonnégy órát. Az észlelőmaraton nehezen és bosszantóan indult a Nap elé be-bekúszó felhőkkel, viszont az éjszaka tiszta volt és reccsent. Miután előző nap órákig babráltam a pólustávcsővel, ezen az éjjel sikerült először becsülettel pólusra állnom, viszont a mechanika így is hagyott kívánnivalót maga után.
Napfoltokat, a Jupitert és mélyégobjekumokat vettem tervbe, kényelmesen, felkészülve rá, hogy lesz, ami nem sikerülhet a fényszennyezés, a vezetés nélküli fapados mechanika és jómagam foghíjas tudása miatt.
Merkúr, Vénusz, Jupiter
Nagyon szép látvány volt ma este a naprendszer két belső és egyik külső bolygójának együttállása. A Merkúr-Vénusz-Jupiter hármast egy fotóállványról lőttem, szappantartóval – mert úgy gondoltam, azzal van a legnagyobb rutinom, és túl fáradt vagyok az újabb herkentyűk próbálgatásához. Tehát Canon A800, CHDK, ISO 100, 1 sec. +irfanview.
együttállás (Canon A800, CHDK)
címkézve
Impromptu kollázs az évmilliókról
Egy éve elkészítettem egy fotókollázst az Alattunk-felettünk évmilliók-évmilliárdok témában. Az akkori kollázst ismételtem meg: a polcomon lévő kövületekhez nem tettem újat, azonban az asztrofotós oldal nagyon sok szépséggel bővült. Lencsevégre kaptam a Vénusz tranzitját, a Hold Jupiter-fedését, kimaradt az elhaladó kisbolygó, de lefényképeztem a Panstarrs üstököst és végigkövettem az áprilisi holdfogyatkozást. Ráadásnak néhány mélyég-objektum is összejött, egynémely még szappantartóval, mások már komolyabb fényképezőgéppel.
2012
2013
Kolozsvár: a csillagászat hete
Csillagászati napok Kolozsváron
A kolozsvári Androméda Csillagászati Társaság, a Starmax szaküzlet és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem csillagvizsgálója közösen szervezi a Fedezd fel a Világegyetemet csillagászati kiállítást.
A Néprajzi Múzeumban felállított kiállításra, majd az időjárás függvényében a szabadtéri megfigyelésekre minden érdeklődőt várnak.
Szerda (április 17.) délután nyitják meg a Néprajzi Múzeumban a régi és kortárs csillagászati eszközöket felvonultató kiállítást.
Szombaton, április 20-án délután 2 és 5 óra között planetáriumi bemutatók lesznek, szintén a Néprajzi Múzeumban. A félórás prezentációkat létszám függvényében és belépti díj ellenében tartják meg. Látnivalók: a bolygók mozgása, csillagképek és galaxisok.
Ugyancsak szombaton, az időjárástól függően délután 3 és este 10 óra között a főtéren állítják fel műszereiket az amatőrcsillagászok – és bárki belenézhet az egyszerű és olcsó, vagy akár a méregdrága, tudományos igényű távcsövekbe. A tervezett látnivalók között szerepel a Nap felszíne (különleges szűrőkön keresztül), a Hold kráterekkel teleszórt sarlója, a Jupiter – holdjaival és pompás felhőzetével, illetve csillagködök és galaxisok.
Tavaly már jártunk az akkor másodjára szervezett eseményen. Az égitestek folyamatos mozgásban vannak, így akkor a Szaturnusz volt a késő esti fő látványosság, illetve a Vénusz és a Hold.
A szervező honlapján a program itt olvasható.
Jupiter-felhők
Jupiter-felhők (videóból)
Kíváncsi voltam, milyen képet tudok elővarázsolni, ha a távcsőre felhelyezem a különben szappantartóként említhető fényképezőgépem. A Jupiter télen épp kedvező helyen járt: magasan az égen, szemből rásütő Nappal. A fényképezőgéphez képest nagyon szépen kivehetőek a fő felhősávok, illetve a Galilei által is lerajzolt Nagy Vörös Folt – a legalább 400 éves viharfelhő. Ráadásul az egyik nagy hold elmosódott képe is ott bujkál a fotón. A légkör nyugodtságától is függ, de saját szemmel sem sikerült még jobbat látnom.
Műszaki adatok tehát:
Fényképezőgép: Canon A800 + CHDK, afokálisan
Távcső: Skywatcher 150/750 (newton)
Okulár: barlow+10mm
Az elfedett Jupiter
küszöbön a fedés
Az égi matematika úgy hozta, hogy a mi szemszögünkből a Hold 2012. július 15-én hajnalban „rácsúszott” a Jupiterre és egy ideig takarta – magyarán okkultáció történt. A szerencsém úgy hozta, hogy az egész jelenséget lencsevégre tudtam kapni. Hogy egymás után illeszthető fotókat kapjak, kiválasztottam a Jupitert és néhány látszó csillagot. Így az egymás utáni fotókon egyedül a Hold mozog. Ebből készítettem videót is. Az alábbi időpontok az EXIF-ben találtak – különösebben nem ügyeltem arra, hogy a gépidőt szinkronizáljam, ezért pár percet csalhat.
