A Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezett csillagtúra véletlenül úgy sikerült, hogy a tizedik lett. Tág korosztály, mintegy hatvan érdeklődő gyűlt össze a találkozóhelyen, ahonnan az erdőn át értünk a fényszennyezéstől kicsit védettebb észlelőhelyre. A csoport nagyobb volt a megszokottnál, ezért Szöllősi István barátomat segéd-túravezetőnek jelöltem. Ő zárta a sort, és értesített, hogy a csoport egy része vele egyetemben lemaradt – de ez csak néhány perc csúszást okozott a programban. Egyébként a nem túl kedvezően alakuló felhőzet sem volt megnyugtató, de időjárás tekintetében sok mindent láttunk már.
A tájékozódást a Göncölökkel kezdtük, onnan az Ökörhajcsáron át a Szűz felé mentünk volna, ha nincs épp felhőben. Az alacsonyan járó Szaturnusz nyugodt fénye szemben állt a csillagok hunyorgásával, olyan csillagokéval, mint az Antares vagy a Deneb, amelyek amikor felrobbannak, a hozzánk hasonló életformák kialakulásához kellő vegyi elemeket fogják szétvetni a világűrben. Felidéztem a görög gondolkodás mienktől eltérő voltát, a hősök rossz oldalát – lásd Herkules, aki dührohamában lemészárolta a családját – és megnéztük azt az égterületet, ahonnan a Kepler űrtávcső vadászta a bolygókat. Felidéztem a Skorpióét kiegészítő Orion-Oziris-Gilgames mondakört a Fiastyúkkal, majd a Bikával, amihez a Toldi története* is rokonítható. Azt, ahogyan az Oriont halálra maró Skorpióval a vadásznak többet nem kell találkoznia, ám mindkettő ott van az égen, hogy óva intse a halandókat: a hübrisz vétsége főben járó bűn. A Skorpió szomszédján, a Nyilas csillagképen át, legalábbis képzeletben, mert oda is felhők telepedtek, belenéztünk galaxisunk , a Tejút közepébe.
Időben bejártuk azokat a korokat, amikor a csillagos ég ismerete a vadászatot, a földművelést segítette elő, majd a görögök csillagképein át az arab csillagneveket. Megrajzoltuk saját csillagképeinket, amelyek pontosan annyi létjogosultsággal bírnának, mint a közmegegyezéssel elfogadottak – ha nem volna a közmegegyezés.
A következő túrára valamikor szeptember-október tájékán lehet számítani. Mindig friss infó olvasható itt vagy a facebookon. Az alábbi képekért köszönet Nagy László Tibornak.
Pokol-fene bika szarvon kötve vala,
Kit akkor mészáros vágni akar vala,
Bika rugaszkodván kötél szakadt vala,
Toldi Miklós látá, bika után fut vala.
Hamar hogy eléré, farkon megragadá,
Az farkánál fogva mészárszékhez voná,
Ki ez dolgot látá, felette csudálá,
Miklósnak akkoron sok máj adatott vala.
*
A csillagtúráról Szabó Adél is beszámolt a magyarnapok honlapon.





