Igen, a vogul/manysi teremtésmítosz szerint a férfi, az öreg nem a Nap, hanem a Hold, míg Európában azt szoktuk meg, hogy a legyőzhetetlen Nap, a Sol Invictvs a férfi, és a szeszélyes, statu variabilis Hold a nő.
Nos tehát, tegnap Napanyót és Holdapót fényképeztem, no meg a Vénuszt.
(tovább…)
Miközben az analemmát fotóztam és azon izgultam, össze tudom-e majd rakni a képkockákat, eszembe jutott pár dallam. A klip háttérzenéje lett.
Két év fotóiból
Életünk utolsó Vénusz-tranzitját láttuk 2012. júniusában. Véletlenül akadtam ma az akkor készült fotók egy gyűjteményére, amelyekből annó youtube videó készült. Ezeket a fotókat ezúttal animált giffé gyúrtam össze. Az animáció elkészítésében nagy segítséget jelentett a házi PHP/GD képfeldolgozás: a napkorongokat egymáshoz kellett igazítanom, mivel képtelenség kétszer egymás után ugyanúgy fotózni – arról nem beszélve, hogy a Föld forgásával a Nap korongja is elfordul az égbolton.
Az ISON a Hubble felvételén
Hónapokkal korábban még arról számoltunk be, hogy akár telehold fényességű is lehet a Naprendszer belsejében eddig még sosem járt üstökös, az ISON. Az égitest felfedezését bő egy éve jelentették be, és akkoriban igen keveset tudtunk róla.
Azóta kiderült, hogy magja rendkívül kicsi, alig 5 kilométeres, vagyis harmada a maga nemében sem túl nagy Halley üstökösének. Az ISON folyamatosan fényesedni fog novemberi napközelben való elhaladásáig, ám a mostani becslések szerint nemhogy nem lesz az évszázad üstököse, de az is szerencse lesz, ha szabad szemmel megpillanthatóvá fényesedik. Jelenleg a hajnali órákban keresik az amatőrök igen komoly távcsövekkel. Kuriózum, hogy az amerikai költségvetési patthelyzet miatt csak nagy sokára dolgoztak fel egy Hubble-fotót, amely szerint az üstökös magja még egyben. Ha továbbra sem esik szét, decemberben az alkonyati égboltra fog felkúszni, és talán meglátjuk az idei év második üstökösét – a tavaszi PANSTARRS után.
A poros hógolyó pályáján január közepén fogunk áthaladni, így elképzelhető, hogy meteorzáporban lesz részünk, vagy úgynevezett noktilucens felhőket látunk: ezesetben mindkettőért az üstökösből hátra maradt rendkívül finom porszemcsék lesznek felelősek.
Az üstökösök leginkább azért érdeklik a csillagászokat, mert a Naprendszer korai időszakának nyomait őrzik. 1986-ban először járt űrszonda a Halley üstökös magjának közelében, és sikerrel végzett megfigyeléseket. Megállapította, hogy az üstökös csóvája legnagyobbrészt víz, majd szénmonoxid, metán és ammónia. Jelenleg a Rosetta űrszonda készül 2014 közepén egy üstökös-randevúra.
A Hold és a Jupiter
Elég sok fotóm összegyűlt az elmúlt napok-hónapok egyébként teljesen rendszertelen észleléseiből, így lehetségessé vált az alábbi (szög)méret-összehasonlító album elkészítése. A műszerek ugyanazok: Canon 1100D váz a SW 102/1300-as Makszutov-Cassegrain távcső prímfókuszában a Nap, valamint a Hold, a Jupiter és a Szaturnusz montázsa esetében, illetve változó a további fotók esetében.
A kollázsok pontosságát két tényező némileg árnyalja. Egyfelől a Hold és a Jupiter egyszerre készült, pár perc eltéréssel, viszont a Szaturnusz és a Vénusz máskor, más összeszereléssel (lehet, hogy bennebb vagy kinnebb volt egy hajszállal a fényképezőgépet a kihuzatba illesztő adapter). Másfelől a Szaturnusz-család kompozit, sokszoros feldolgozás eredménye, így azt a kényelem kedvéért a Holdkorong mérete alapján illesztettem a kollázsba, elhanyagolva a korong méretének változását (33′ vs 30′). Zárójelben azt is érdemes talán megemlítenem, hogy a Jupiter-családot fotóállványról fényképeztem, hosszabb expozícióval, azaz csíkhúzósra, majd a csíkoknak csak az „elejét” tartottam meg – így ezen a fotón relatív fényességeket keresni sem érdemes.
A felsoroltak talán nem akkora tévedések, tekintve, hogy a kollázson szereplő égitestek mindegyikének jelentősen ingadozik a tőlünk mért távolsága, így a látszó mérete is.
Rajzold meg TE a következő csillagtúra plakátját!
A cél, hogy használd a saját rajzaid, saját fotóid, saját ötleteid – a saját fejed. S ne a google-t.
Kicsik s nagyok pályaműveit várom emailben vagy a facebookon november 15. estig.
Fontos részlet: a „dizájnra” valamiképp majd fel kell tudnom helyezni a gyülekező dátumát, időpontját, a Rádió logóját, a túralinket, stb.
Hajrá :)
„Az ókoriak és a kérkedés”
Az időjárás pár ijesztő pillanattal, de alapvetően kedvezően alakult, így sikerrel megtartottuk az első MesszeLátó Csillagtúrát. Kéttucatnyian indultunk tehát az alkonyatba, hogy felfedezzük magunknak a fényszennyezéssel kevésbé terhelt bükki égboltot.
A találkozóhelyen kiderült, voltak lámpa nélkül érkezők, viszont az öltözékkel nem volt baj, tartalék lámpa pedig akadt. Korosztály szempontjából idősek és kíváncsi kicsik is jöttek a bejáródott túrázók és újoncok között :)
Volt szerencsénk a Vénuszhoz, a Nemzetközi Űrállomáshoz, a felhők mögé bujkáló csillagképekhez. Kimaradt az Androméda galaxis és több délen látszó csillagkép, s a Tejút is csak jóindulattal derengett. Viszont megalkottuk a saját csillagképeinket – eljátszva az IAU szabályozása előtti káoszt – és felidéztük, hogy az egyik legnagyobb elkövethető bűn az ókorban a kérkedés volt.
Ismét feldolgoztam egy korábbi Jupiter-felvételemet. A felállás SW 150/750, EQ3, Barlow lencsék, Scopium – az eredmény pedig az Európa tisztán kivehető árnyéka. Ha nem lett volna -2 fok, talán az Ió árnyékát is bevárhattam volna.
