
Messze nem volt ennyire szoros az együttállás.
Így festett nagyban, tartva a méreteket és a távolságokat (nagyon HDR, nagyon montázs).

Messze nem volt ennyire szoros az együttállás.
Így festett nagyban, tartva a méreteket és a távolságokat (nagyon HDR, nagyon montázs).
Tudtommal két napóra maradt fenn Kolozsváron. Az egyik az egykori hiteles helyen, a mostani Kálvária-templom falában emlékeztet arra, hogy egykor bizony így mérték az időt. Ezt a napórát kaptam le működés közben. 106 fotó készült 106 perc alatt. Hogy ne ugráljanak a képkockák, átlagokat gyártattam közéjük egy házi programban. Az eszköz pedig a már sokat dicsért, CHDK-val hajtott szappantartó.
Íme tehát a kolozsmonostori Kálvária templom napórájának majd’ két óra működése. Aláfestésül Hans Zimmer Idejéből választottam ki néhány hangot.
Szép égbolt ígérkezett, ezért az udvarról sorra vettem néhány kedvenc mélyég-objektumom (M13, M27, M57), és kerestem néhány leendő kedvencet is. Persze a Szaturnusz és a vállfa
most sem maradhatott ki, valahogy útba estek, ám nem ők kapták a főszerepet. Sajnos a kényelem (hogy nem mentem sötét ég alá) a fényszennyezés malmára hajtotta a vizet, de azért az eredménnyel elégedett vagyok.
SW 150/750, Canon 1100D. A mélyég-fotókhoz szelidítettem a DeepSkyStackert, az Irist és az Irfanviewt, meg néha a paintet.
[ezek a képek sajnos elvesztek]
[update 2017 szeptembere: megtaláltam őket egy backup-ban]
Az amatőrcsillagász számára a lerombolt iparnegyednek megvan az a varázsa, hogy benn van a városban, mégis sötét foltja a környéknek: nincsenek a közelében zavaró fények. Ez a fölöttünk lévő levegő fényszennyezett voltán (narancssárga, nátrium-színű az éjszakai ég) egyáltalán nem segít, de legalább nem kell hunyorogni.
Hátrány, hogy bizonyos antiszociális elemek általi fenyegetettség fennáll.
De megintcsak előny, hogy a szétbombázott placc, a kolozsvári Zóna tágas kilátást enged több irányba is, így jöhetett össze a Merkúr. Éles képet alkotva bekerült a látómezőbe a Vénusz is, bár most nagyjából tele-Vénusz mutatkozik és egészen konkrétan semmi látnivaló sem volt rajta (különben a sarlója volna látványos). De volt korábban egy bolygóegyüttállás, amely megérte a maga pénzét.
Nagyon szép látvány volt ma este a naprendszer két belső és egyik külső bolygójának együttállása. A Merkúr-Vénusz-Jupiter hármast egy fotóállványról lőttem, szappantartóval – mert úgy gondoltam, azzal van a legnagyobb rutinom, és túl fáradt vagyok az újabb herkentyűk próbálgatásához. Tehát Canon A800, CHDK, ISO 100, 1 sec. +irfanview.
Egy éve elkészítettem egy fotókollázst az Alattunk-felettünk évmilliók-évmilliárdok témában. Az akkori kollázst ismételtem meg: a polcomon lévő kövületekhez nem tettem újat, azonban az asztrofotós oldal nagyon sok szépséggel bővült. Lencsevégre kaptam a Vénusz tranzitját, a Hold Jupiter-fedését, kimaradt az elhaladó kisbolygó, de lefényképeztem a Panstarrs üstököst és végigkövettem az áprilisi holdfogyatkozást. Ráadásnak néhány mélyég-objektum is összejött, egynémely még szappantartóval, mások már komolyabb fényképezőgéppel.
Szép éjszaka ígérkezett, ezért az udvaron felállítottam a távcsövet, fényképezőgépet. Leszámítva azt a különben óriási hátrányt, hogy a városból észleltem, jónak mondható körülmények között fotóztam. A tükörreflexes gépeket nem a bolygók megfigyelésére találták ki, így a Szaturnusz-próbálkozás kudarcosnak mondható. Kárpótolt viszont, még ha vezetés nélkül is, foghíjas pólusra állással, meg-megcsúszó csillagokkal, még ha fényszennyezés közepette is, nátrium-narancssárga háttérrel, szóval kárpótolt a mélyég. Az alábbi fotók objektumonként egy expozíciót tartalmaznak, IRIS-szel és IrfanView-val gyúrtam őket kellemesebbé.
(ezek a fényképek sajna úgy fest, elvesztek)
A holdfogyatkozás ürügyén többedmagammal az égboltra szántuk a 2013. április 25-i estét és éjszakát. Hiába fogyatkozott, halvány mélyég-objektumokkal nem jártunk sikerrel – ami persze sejthető volt -, így maradtak a bolygók. Kezdtük a Jupiterrel és a Holddal, zártuk a Szaturnusszal, de azért útbaejtettük a Méhkast is (M44 Praesepe). Álljon itt néhány odakinn készült fotó.
A fogyatkozás háromnegyedénél jutott eszembe, hogy videó is készülhetne a Hold fogyatkozásáról. Így házi programban raktam össze.
A csillagászattal kapcsolatban elég sok tévhitbe botlani. Ilyen tévhitek, hogy a csillagászathoz távcső kell, az égitestek fényképezéséhez pedig esetleg méregdrága műszerek. Ez egyáltalán nincs így. Az ókori görögök leszúrtak a földbe egy botocskát, megnézték az árnyékát, és megmondták, mekkora a Föld átmérője, aztán felbecsülték a Holdét is – másfél évezreddel az első távcsövek előtt.
Ebben a bejegyzésben a saját tapasztalataim alapján röviden és érthetően leírom, mit lehet kihozni egy közönséges zsebfényképezőgépből, egy úgynevezett szuperzoom-gépből, vagy akár egy mobiltelefonból, ha rászabadítjuk a csillagos égre. Egyik sem túl drága és a legkevésbé sem csillagászathoz tervezett műszer, úgynevezett kompakt fényképezőgépek hétköznapi használatra. Ehhez képest a Nap foltjait, a Hold krátereit, a Jupiter holdjait, a Vénusz sarlóját, vagy akár a Szaturnusz gyűrűjét és a fényesebb üstökösök csóváját lencsevégre lehet kapni.
(tovább…)

Copyright © 2026 Csillagtúra.