Cometa falsă
Aflându-ne în emisfera sudică, dacă ne uităm cu ochiul liber, se vede o pată luminoasă pe cer care seamănă cu o cometă, adică are cap luminos și o coadă mai difuză. Fundalul e nimic altceva decât Calea Lactee, ea însăși foarte luminoasă.
România se află mult prea la nord pentru a o vedea, „cometa” ridicându-se deasupra orizontului teoretic doar pentru cam o oră și rămâne mult prea jos pentru a fi observată în aerul dens și tulbure.
Cer atât de frumos cum se vede din Namibia nu am văzut până acum. Membru dintr-o expediție de patru astronomi amatori, am bătut drumul până la tropicul capricornului (28 apr / 12 mai) ca să vedem cerul de acolo. Din mai multe motive, îmi e foarte greu să scriu despre grandoarea văzută. Sper ca într-un fel sau altul să o vadă cât mai multă lume.
Tehnic: panorama Căii Lactee am realizat-o pozând o noapte întreagă cu aparatul modificat Canon 1100D cu obiectivul kit la 18mm, pe montura HEQ5 pro. Am expus în jur de 1 GiB poze. Am folosit softul pentru panorame Hugin pentru a asambla și exporta proiecția cilindrică a panoramei care are în jur de 180 grade lățime și cam 60 grade înălțime. Shimbarea perpetuă a cerului (lumina zodiacală, mici nori, airglow) a mărit gradul de dificultate al prelucrării.
Calea Lactee
cu obiecte
A súlytalan súly – valójában 200 g alatt
Ekvatoriális állványhoz egyszerűen kell az ellensúly. Állíthatónak kell lennie, és súlyosnak – hisz súly. És pont ezutóbbi tulajdonsága miatt a repülőzés rémálma: egy darab nehéz valami, ami csak foglalja a mindig szűken elég súlyt (23 kilogrammos tömeget engednek fel az alapcsomag részeként). A legkisebb ellensúly (amely a rúd végén lehet hatékony) 1,86 kiló – a repülős bőrönd 8 százaléka.
Úgyhogy cselhez folyamodok. A súlyt az úticélnál veszem fel, de az állíthatóságot magammal viszem. Kell hozzá egy CD-s doboz, hatos csavar és anya (ilyet választottam, hogy legyen átmérő is meg szelid menetemelkedés) és három nagyjából egymásba illő cső úgy, hogy a legbelső az állvány rúdjához minél inkább illeszkedjen, a középső fogadhassa az anyát, a külső pedig tartsa azt benn. Forrasztópisztoly vagy -kalapács a műanyag megmunkálásához és egy fűrész. (tovább…)
képernyőkép 2016. február végén
Arra voltam kíváncsi, kik a legnépszerűbb fotósok és melyek a legnépszerűbb fotók az asztrofoto.hu oldalon. Szubjektív szempontokkal nehéz dolgozni, ezért gépi megoldást alkalmaztam. Arra is kíváncsi voltam, hogy a gépi felmérés eredménye egybevág-e a szubjektív véleményemmel.
A módszer
Először is dump-oltam a galéria teljes tartalmát (8842 galéria-kép, vagyis html oldal, kb. 100 MiB).
Ezekből a html-fájlokból vontam ki a következő adatokat, amelyekkel egy kép rendelkezik: a kép készítője, címe, dátuma, elérhetősége.
A kép elismertségét valahogyan mérni kellett. Szempont, hogy tudomásom szerint nincs a fórumon troll, és a hozzászólások alapvetően jó minőségűek, nincsenek egymást körbedicsérések, lehet a hozzászólásokban bízni. Szempont, hogy a hozzászólások száma nem mérvadó – bűn rossz képet sokáig lehet emészteni. Viszont következik, hogy egy adott hozzászólás dicsérő jellege őszinte és nem túlzó – tehát megszámoltam az adott képhez tartozó, szerintem dicséretre utaló kifejezéseket. Amint látható, a rendszert nem finomítottam annyira, hogy felismerje a „nem tudok gratulálni” típusú kifejezések negatív voltát, ezt sajnos hamis pozitívként könyveli el. Az sem biztos, hogy mondjuk egy „hú” mindig azt jelenti, de a végeredmény tükrében sokat nem számíthatott ez a szócska.
Annak az embernek is igaza van, aki egy tábortűz körül ül, és sütögeti a szalonnáját, és annak is, aki eközben észreveszi, hogy ott van az Univerzum körülötte: az első fa, az első patak, az első hegy, az első országhatár és így tovább. Amikor a végtelenséggel foglalkozunk, adódik a kérdés, hogy mi is az ember. Carl Sagan csillagász és ismeretterjesztő annak idején meggyőzte a NASA-t, hogy a naprendszer pereméről készítsenek a Voyager űrszondával egy fotót a Földről. És a bolygó egyetlen darab pixel volt. Érdemes meghallgatni Sagan Pale Blue Dot monológját. Az ember tud egyszerre kicsi és nagy lenni – s ez sem a saját gondolatom. Valóban nagyon kicsik vagyunk, amikor összemérjük magunkat egy égi jelenséggel, de a kicsinységünk mellett ott van az a nagyság is, hogy mi ezt a kicsinységet felismerjük.
A teljes cikk a maszol.ro oldalon olvasható.
A GYMAE 
-ban tartok előadást Az égbolttól a képernyőig címmel arról, hogy hogyan készülnek azok az égitesteket ábrázoló fotók, amelyeket a profik vagy az amatőrök tesznek közzé. Avagy séta az asztrofotók kulisszái mögött. Itt az event.
Fejben a monitoros változat a címe annak az előadásnak, amit tartani fogok. Első hallásra magyartalan, de ha jobban megnézzük, az égbolt a természetesen gördülő szó, a monitor meg egy olyan mű dolog.
Újradolgoztam a 2015-ben két alkalommal rögzített M31 nyersanyagot. A csillagok RL2-élesítést kaptak, a köd pedig külön réteget. 200 mm-es teleobjektívvel 2 perces képekből másfél óra.
150/750, Canon 1100D, EQ3; data from March 2014 and May 2015.
