Canon EOS 1100D @ Canon EF 200mm f2.8L II USM on motorized EQ3. After an alarming amount of frames showed trails I took the mount apart, cleaned it, regreased it, hope it’s better now.
M27 wide field
M27 crop
NGC 7000 North America, 35×90 sec, ISO 1600 F/4
Gamma CYgni region, 10×90 sec, ISO 1600 F/4
M20 Trifid and M8 Lagoon – ~100×30 sec, ISO 800, 200mm, F4
I used my EQ3 mount aligned with this and a Canon 1100D with a Canon EF 200mm F/2.8 L USM II to get some pictures. I used Magic-Lantern as an intervalometer and bulb timer, and DSS + GIMP for processing. I almost forgot: there was so little light pollution that I’ve seen the Milky Way cast a shadow. Just crazy :)
I’ve seen some really nice prominences and, well, a dolphin :) I mean I was stunned to see a feature just disappear in front of my eyes while chatting (8 hours long recording sessions have their boring parts).
Instruments:
Optics: Lunt LS35T for hydrogen alpha, N 150/750 for Calcium K line
Camera: ATIK 314E 16 monochrome camera
Software: Artemis, AS!2, Registax 6, GIMP
The previous raw material reprocessed.
M31, 30x90sec, ISO 800
It has been the third time the Borealis Astronomy Club organized its camp in Alba county, Negrilesii Valley. The area is a treasure for astronomy since it lies in a virtually black spot of the Romanian Light Pollution map. On the other hand, by day it is a pitoresque landscape with tourist attractions like the Detunata cliff and, well, another kind of tourism, the disputed mining area of Rosia Montana.
We were 8-14 people in the camp doing mostly visual observations the main instrument being a 30 cm (12″) newtonian on a dobsonian mount. Among others I myself did almost exclusively astrophotography using a motorized (but unguided) EQ3 mount and an unmodified Canon 1100D enhanced by Magic Lantern and various tele- and wide angle lenses my primary target being the Veil nebula using the Canon EF 200 mm lens at F4 or F4.5.
Here are some of the photos I captured and processed. While the Andromeda and the veil came out quite decent, I am a bit disappointed by the overall quality of the pictures. Maybe I will reprocess the raws some other time.
M13, 80 perc, sok szempontból kozmetikázva
Az M13-as gömbhalmazt érdemben 2014-ben fotóztam először. Idén ismét, de már kómakorrektorral. Ezt leszámítva a felszerelés azonos: 150/750-es newton távcső EQ3-as állványon, rajta a Canon 1100D. Az idei eredmény egy dolog, a tavalyi másik, de a kettőt kombinálva (összesen 80 perc) érdekes végkifejlet született. Először is nem tetszettek a színek, ezért fekete-fehérben dolgoztam ki a képet, majd az idei adatokból adtam hozzá színeket. Hogy pontszerűbbek legyenek a csillagok, IRIS-ben az rl2 15 0 parancsot futtattam. A kétszeres felállás nem négy, hanem nyolc tövist adott a fényesebb csillagokhoz, ezeket leszerkesztettem. Az összképtől külön kezeltem főleg a két galaxist és valamelyest a gömbhalmazt is.
Fátyol-köd (Veil Nebula) – Caldwell 33, 34. Kb. 50 perc fény
Gyerőfidongó 
határában észleltünk a Borealis Klubbal. Az égbolt nagyon szép, fényszennyezés nagyjából csak a horizont mentén. A Tejút szinte a földig ér. Számomra a cél a Canon EF 200mm f2.8L II USM lencse első fénye volt. EQ3-as állványon, teherbíró golyós fejjel dolgoztam a Magic Lanternnel erősített, átalakítatlan Canon 1100D fényképezőgéppel. Íme az eredmények.
A legtöbb objektumra csak gyakorlásképp céloztam: helyesen áll-e az állvány, jól követi-e az égboltot. A vártnál többet kellett bajlódnom az állvánnyal, talán mert a súly valamivel egyenetlenebbül oszlott el rajta. Megcéloztam az Észak-Amerika ködöt (NGC 7000 avagy Caldwell 20), az Antares környékét találomra, és mert szabad szemmel is szépen megmutatkozott, a Lagúna-ködöt (M8 avagy NGC 6523).
Miután lőttem néhányat a Súlyzó-ködre (M27), előre meghatározott cél híján valahogy úgy ösztönből a Fátyol-ködöt (Caldwell 33, 34) választottam az objektív első komoly kihívásául. 50 perc expót szántam rá (34×90 másodpercet használt fel a DSS, ISO 800, F/4, 16 dark). Az objektívvel kapcsolatban az első benyomásom az, hogy bár F2.8-on használhatatlan, F4-en szépen muzsikál. A célpont biztosan, az objektív pedig majdnem biztosan jó választás volt :)
Az EQ3-ra szerelt MC 102/1300-as távcsővel és ATIK 314E kamerával dolgoztam, a kamerába belecsavart (tehát a toldat nélküli) barlow-lencsével. A mozaikrögzítést nagy átfedésekkel végeztem és rögzítés közben GIMP-ben ellenőriztem, hogy a korong minden darabját legalább egy kocka fedje le. Kevésen múlt, hogy nem csúszott hiba a műveletsorba.
A Hold. 25 mozaikkockából, a kockák egyenként 50-60 kép átlaga
Az alábbi képek a napokban készültek. Lunt LS35T naptávcsővel, 150/750-es tükrössel vagy 102/1300-as MC-vel. A kamera mindegyik esetben az ATIK 314E monokróm műszer.
2015.07.03. hidrogén alfa nyers nap
2015.07.03. 2x barlow
2015.07.03. kidolgozva
2015.07.03. kalcium mozaik-mozaik a 150/750-es távcsővel
2015.07.06. kalcium
2015.07.06. hidrogén alfa
2015.07.06. kidolgozva
2015.07.07. Vénusz
Napkorong és kitörések 2015.07.01.
Sikerült megszólaltatnom a kölcsön kapott ATIK 314E monokróm kamerát. A szenzor tűrhető méretű és felbontású (1385 x 1039), mindenképp jobb egy webkameránál. A gépre küldött képek sebessége csapnivaló (1-2 fps), pozicionálni és fókuszt állítani – még motoros fókuszírozóval is – kihívás és türelemjáték. Ahogyan türelemjáték a stackhez kellő mennyiségű felvételek elkészítése is, hiszen hol van ez az 1-2 fps a 30-60 fps-es kamerákétól. Viszont fel sem merül, hogy ne raw-ba mentsen, a kimenet 16 bites fit fájl.
A Napot a Lunt LS35T naptávcsővel fotóztam, a Jupitert-Vénuszt, Szaturnuszt és a Holdat a 150-750-es tükrössel és barlow nélkül, barlow-val, toldattal, ahogyan. Feltűnően koszol a CCD szenzor függőlegesen felfelé, ha valami fényesebb van a látómezőben. Emiatt is elengedhetetlen volt az alapos utómunka.
Mindegyik felvétel nagyjából 30-100 képkocka átlaga Registax-ből. A további munka GIMP-ben zajlott.
Hozzátartozik hogy a hosszan tartó kedvezőtlen időjárás után végre használható volt az égbolt. Bár a kiteszem-a-naptávcsővet-jön-egy-felhő szabály most sem hazudtolta meg magát. Egy nappal a legszorosabb együttállás után viszont sikerült elcsípnem a Jupiter-Vénusz párost egyazon látómezőben.
