66 kilométerre Kolozsvártól, a Vlegyásza hegységben fekszik Meregyó (Mărgău) falu, a tengerszint felett nagyjából 800 méternyire. Ilyen messzire Kolozsvártól már igazából csak Bánffyhunyad szerény fényei zavarják az égboltot, így ideális hely az amatőr csillagász számára. NZ jóvoltából töltöttem el egy hosszú észlelőhétvégét, vele és további vendégeivel csillagászkodtunk.
Az ég felé fordított műszerek: egy villás goto állványon ülő jókora Celestron Schmidt-Cassegrain tubus (nem jegyeztem le a típusát, de talán a 14″-es), különböző keskeny sávú filterek és egy Lunt Hα naptávcső, valamint egy színes és egy monokróm Atik kamera NZ részéről, jómagam pedig a jól bevált motorizált EQ3-as állványra helyezett Canon 1100D-vel fotóztam a 18-55-ös és az 50-es objektívekkel, illetve bele a távcsövekbe. Tetézendő, munkára fogtam a kicsi Canon A800-ast is, és nem bántam meg.
A kolozsvári mércével pompás égbolthoz olykor olyan pára társult, hogy – nem túlzás – folyt a víz a műszerekről és a képek jó fele emiatt ment a kukába. A fotózás munkamenete ugyanis halvány égterület esetén: (1) fókuszállítás fényes égterületen, (2) ráállás a sötét égterületre, (3) keretező- és megvilágítás-ellenőrző tesztfotók, (4) a tulajdonképpeni fotózás. Párásodás esetén a törölgetés a fókusz elrontását jelenti, ami a műveletsor ismétlését jelenti, feltéve, hogy mire a tulajdonképpeni fotózás kezdődne, nincs-e megint teljesen bepárásodva az objektív.
A naptávcső és a napkitörések külön történet, mivel sem az Atik kamerákat sem a fényképezőgépemet nem tudtuk fókuszba állítani a naptávcső alapfelszerelésével. A távcső és a fókuszírozó egyszerűen hosszabb volt a kelleténél – illetve a szenzorok ültek túl mélyen, nézőpont kérdése. Egy barlow-lencse segített volna és a látómezőből is maradt volna elég, de pechünkre egyikünknél sem volt. Így kézzel tartva, körömmel pöckölve vagy gumicsőből bicskával kivágott „adapterrel” próbáltuk eltalálni a fókusz-síkot. Nem sok sikerrel. Hidrogén alfában azonban vizuálisan is bármikor érdekes tud lenni a Nap, a fotó csak ráadás. E sorok írása közben jutott eszembe egy régi projektem, a Nap peremének legombolyítása. Nos, bár a nyersanyag rosszabb, mint amilyenre számítottam, kíváncsiságból legombolyítottam.
Az időjárás végig romlott, utolsó reggel egy haló búcsúztatott. Alább a Canonjaimmal készült felvételeket teszem közzé.
Szégyenemre, a nappali tájra kevesebb időt szenteltem, mint amennyit megérdemelt volna.
Köszönöm a vendéglátást! :)








































































