Sokféleképpen próbáltam Jupitert fotózni, ezekből most az okulár-projekciós kudarcokra nem, csak a 150/750-es newton távcső webkamerás felállására térek ki. Próbáltam primér fókuszban; primér fókusz+2x barlow felállásban; két darab 2x barlow lencsével; és barlow+toldat összeállításban. Utóbbi, a távcső+barlow+toldat+webkamera felállás adta a legszebb képet. A toldat itt nem más volt, mint a második barlow-nak a csöve, eltávolított lencsével. Még nagyobb és ha a légkör megengedte, szebb képet sikerült kibányásznom ebből az összeállításból, ha a toldatot „nyújtottam”, vagyis sem bele a kamerát, sem a toldatot a fogadó barlowba nem csúsztattam bele tövig, hanem csak épp annyira, hogy biztosan álljon. Na és ha hosszabb a toldat?
Megelőző számolgatás
Először is a távcsövem (Skywatcher 150/750 newton) felbontóképessége a gyári adatlap szerint 0.77″, vagyis jobb felbontás után nincs hová igyekezni. Illetve minden pluszban betett optikai elem ezen csak ront egy kicsit.
A távcső+barlow+toldat+webkamera 1 pixelre kb. 0,5 ívmásodpercet vetít. Ezt a november 3-i Jupiterből számoltam ki: a 73 pixel átmérőjú korong a Stellarium szerint 36,7″ átmérőjű volt. Ezzel elvileg máris üresben nagyít a felszerelés. Gyakorlatilag valamennyi képromlás bekövetkezik a webkamera szenzorán a Bayer-rács miatt és algoritmusa válogatja, hogy mi lesz belőle.
Csináld magad szabványos 1.25″ toldat!
Alább bemutatom, hogyan fabrikáltam egy 50 eurocentes műanyag vízvezetékből kedvemre való toldatot. Az alternatíva 15-20 eurós gyári toldat vagy 50 euró körüli szédszedhető barlow lencse lett volna. Mégpedig azért, mert a meglévő okulárjaim tartozékai, a barlow lencsék és a toldatok, a kihuzat, a zenit-tükör lecsavarható részei… semmi sem kombinálható erre a formára-célra. Az is szempontom volt, hogy a meglévő csillagász-eszközökön semmit se módosítsak, vagyis az új elem illeszkedjen be teljesen a szabványba.
Ez a cső meglepően jól illeszkedik. Minden átalakítás nélkül fogadta a (szabványos) barlow-testet. A cső külső része azonban némileg vastagabb volt a kelleténél és erőltetéssel sem ment be az okulárt/hasonlót fogadó 1,25″ nyílásba. Miután a kívánt hosszúságúra vágtam, smirglipapírral addig simogattam a csövet, egyenletesen, a csövet forgatva, míg az akadálymentesen becsúszott a helyére. Az alábbi képeken a műanyag cső világosabb szürke „zoknija” a smirglizett rész.
A Nap volt kéznél, ezért azonnal ráálltam. A légkör barátságtalan volt, rossz nyugodtság és vonuló fátyolfelhők zavartak.
Következtetés
A fennebbi képekből azt számoltam ki, hogy a webkamera egyik fizikai pixelének élére (tehát nem az átlójára) 0,39 ívmásodperc jut. A Bayer-eloszlás 2×2 pixelt tartalmaz, tehát mondjuk, hogy 0,8 ívmásodperc élű négyzet – ami nagyjából a távcső felbontóképessége. Ebben már RGB színinformáció is van, tehát elvileg ez a felállás használja ki a távcső teljes felbontóképességét ezzel a konkrét webkamerával. Elvileg, mert a barlow lencse színi hibát is behoz, amin az RGB-igazítás csak tünetileg segít, és nyilván a távcső sem pont az, aminek árulták. És szintén elvileg, mert ritka az Kolozsváron, hogy a légkör megengedje ezt a felbontást.
Ha figyelembe veszem az árat (ha hozzászámolom a smirglipapírt is, még mindig 1 euró alatti), mindenképp megérte a próbálkozás. Még ha teljesen kudarcosnak bizonyul, akkor is.
FRISS: bevált.






