csillagtura_plakat_20140402_2030_kisebbAz áprilisi csillagtúrához jó időpontnak tűnik másodika, este fél kilences indulással.

A tájékozódást, mint mindig, az északi égbolton kezdjük a Göncölökkel és a Sarkcsillaggal, majd délnyugat felé fordulunk. Ott találjuk az újhold sarlóját, és némi szerencsével nem csak a sarlót, hanem a teljes Holdkorongot megpillanthatjuk a Földről visszaverődő fénynek hála – ezt a sötét holdkorongon derengő világosságot hamuszürke fényként ismerjük. Lassan elbúcsúzunk a téli csillagképektől, a Bikától, az Oriontól és a két Kutyától, mert az éjszakák rövidülnek és mindinkább a tavaszi konstellációk emelkednek az esti égboltra. Magasan találjuk az Ikreket, benne a naprendszer óriásával, a Jupiterrel – a mi Holdunkat, rajta a nagyobb krátereket és a Jupiter holdcsaládját kis távcsőben vesszük szemügyre. De ha már a környéken kalandozunk, felkeressük a Rákban a Méhkas csillaghalmazt is.

Az égbolt Stellariumban

Az égbolt Stellariumban

A jellemzően halványabb tavaszi csillagképek közül magasan találjuk az Oroszlánt, a tájba simuló Kis Oroszlánt és az egészen jellegtelen Vízikígyót.

A tapasztalt csillagtúrázók észrevehetik, hogy az alkonyat, így az indulás időpontja mind későbbre és későbbre tolódik, aminek két oka is van. Egyfelől a közeledő nyárral hosszabbodnak a nappalok, másfelől most térünk át a nyári időszámításra, azaz egy órával későbbre állítjuk időmérő eszközeinket. A helyzetet valamelyest árnyalja, hogy a Nap némileg siet az óráinkhoz képest, februárban sietett a leginkább, de ez már egy másik történet.

 

Csillagtúra-trailer

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail