Ma hajnalban, Mars-észlelés kellős közepén döntött úgy a fókuszírozóm kínai, enkóderes csavarantyúja, hogy befejezi a pályafutását és beragad. Valamelyes büszkeséggel tölt el, hogy usb ki, motor-kábel kicsatlakoztat, másik fókuszírozó-egységbe usb be, motor-kábel becsatlakoztat, le sem álltam a felvételek készítésével. Imádom a redundanciát. Aztán fiókból elő az ugyanolyan, egy eurós minőségű csavarantyú, s míg a Mars épp jött a világűrből a merevlemezemre, be is helyeztem az újat. Amire a távcsövet leparkoltam, már az „eredeti” fókuszírozó volt megint felcsatlakoztatva rea. S ebben azért mégiscsak van valami szép. A csavarantyú egy évig bírta, s ez alatt az egy év alatt nem kiskanállal lapátoltam az égboltból a képernyőre a fényt.

Balra: a csere-fókuszírozó. Jobbra „az eredeti”. Jobbra lenn az enkóder, amely kilehelte a lelkét

Balra: a csere-fókuszírozó. Jobbra „az eredeti”. Jobbra lenn az enkóder, amely kilehelte a lelkét