VNP, ebédszünetben, napészlelés közben

Analemma – a Nap égi útja, ha egy éven át ugyanonnan ugyanabban az órában-percben fotózzuk. A kép egy éven át készült tehát, amikor az időjárás megengedte, egy délután rögzített háttérrel és két tucat délelőtti Nap-fotó összegzéséből, az illesztéshez kellő sok matematikával. A látvány és terepmunka tervezésekor szempont volt, hogy a kincses város tornya az égen a napéjegyenlőségnél, tehát az égi egyenlítőnél metsze az analemmát.

A Nap három arca, ún. keskeny sávú szűrőkkel és a fekete-fehér kamerával rögzített képnek jelentést adó ún. hamis színes kódolással: a hidrogén alfa (a valóságban mélyvörös), a kalcium K (a valóságban ibolya-ultraibolya) és az oxigén III (a valóságban türkiz) sávjában. Utóbbi mutatja azt, a fényerőt csökkentő szűrőn keresztül, például napfogyatkozásos szemüveg, milyennek látja a Napot a szemünk – igen, fehérnek, és a napfoltokat leszámítva meglehetősen eseménytelennek.

Napkitörés. A felvétel ún. keskenysávú kép, a kalcium K vonalában, az emberi szemnek már nagyjából láthatatlan ibolya-ultraibolya fényben készült, az ún. hamis színes kódolás erre hívja fel a figyelmet.

Napészlelő kuckó, saját építésű vezérléssel. Az égbolt szépségeit igen közönséges helyről is lehet rögzíteni. Az ég mozgását követő állvány, a távcső mint optika, a hűtött csillagászati kamera, az élességet leheletfinoman állító motor, az egészet hajtó tápegység, mind-mind, mint egy zenekar, összhangban kell hogy együtt működjön.

Távcsőállítás az alkonyatban, amatprcsillagászok terepen. Angolosan csillagbuli, magyarul szerényebben: észlelés.

Gépmadár kontárkodott a Nap észlelésébe: a Kolozsvári Reptér miatt előfordulnak ennyire látványos találkozások is, nem csak a magasabban húzó, emiatt jóval kisebbnek tűnő repülőkkel

Otthonunk, a Tejút galaxis panorámája. Középen a magvidék, sárgás, öregebb csillagok fényével, a szélek felé vörösesen derengő hidrogén ködökkel, sötét porfelhőkkel és kékes, fiatal csillagokkal, csillaghalmazokkal.

A Tejút magvidéke, bő tenyérnyi területe az égboltnak. A bolygók fényesek, de aprónak látszanak az égen. Ezzel szemben az ún. mélyég-objektumok, csillaghalmazok, ködösségek, galaxisok adott esetben óriásinak látszódnának, csak hát halványak. Hosszú megvilágítású fotózással csalogathatóak elő ezek a részletek. Ez a kép több órányi fényt tartalmaz, részben a megvilágítás, részben a fényképezőgép melegedése okozta szemcsék, a zaj szűrése végett.

A Helix-köd, egy haldokló csillag utolsó pöffentése: a ledobott gázburokban a gerjesztett hidrogén vöröse és az oxigén kékje uralja a színtelen hátteret. A levegő, amit lélegzünk, sok milliárd évvel ezelőttről talán épp egy ilyen csillag ledobott gázburkából származik. Egész éjszakás fotó, a képanyag jellemzője, hogy több óra feldolgozást igényel, mire összeáll a képernyőn a látvány. Ha kevés a fény, az emberi szem ha lát is valamit, azt szürkés derengésként látja – hiába színes az égitest.

A Messier 33 katalógusjelű galaxis, galaktikus szomszédságunkból. Közelinek, könnyű fotós célpontnak számít.

Csillagtúrázókkal 2015 telén. Felettünk az Orion csillagkép és szinte a kép közepén az Orion-köd derengése.